Miről szólt az ügy?
Az eljárás egy ukrán anyát és két kiskorú lányát érintette. A család 2022 júniusában ideiglenes védelmet kapott Írországban. 2022 augusztusában azonban elhagyták az országot, és visszatértek Ukrajnába.
2025 októberében az anya és gyermekei Németországba érkeztek. Röviddel ezután az illetékes bevándorlási hatóságnál az AufenthG 24. §-a alapján tartózkodási engedélyt kértek.
A kérelmek vizsgálata során a hatóság megállapította, hogy a család már korábban is ideiglenes védelmet kapott Írországban. Erre a család olyan igazolásokat nyújtott be, amelyek megerősítették, hogy önként lemondtak az írországi védelmi státuszukról.
Ennek ellenére a bevándorlási hatóság elutasította a Németországban igényelt tartózkodási engedélyeket. Felhívta a családot, hogy hagyják el az országot, és az Ukrajnába történő kiutasítással fenyegette őket. A kérelmezők ez ellen pert indítottak, és sürgősségi kérelmet nyújtottak be a kasseli közigazgatási bírósághoz.
A felperesek azzal érveltek, hogy önként lemondtak az Írországban biztosított védelemről, és a hozzá kapcsolódó jogokat már nem gyakorolják. Ezért nem áll fenn egyidejű védelem két uniós tagállamban. Ezenkívül a család ideiglenesen visszatért Ukrajnába, majd később ismét elmenekült a háború elől.
Ideiglenes védelem: Mi az a 24. § az AufenthG-ben?
A tartózkodási törvény 24. §-a szabályozza az Ukrajnából érkező menekültek ideiglenes védelmét Németországban. Ennek alapját az Európai Unió úgynevezett tömeges beáramlásról szóló irányelve képezi.
Az irányelvet először 2022-ben, az orosz Ukrajna elleni támadás kezdete után léptették életbe. Célja, hogy a háború miatt Ukrajnából menekült embereknek gyors védelmet nyújtson anélkül, hogy hosszadalmas menekültügyi eljáráson kellene átesniük.
Az EU-tagállamok legutóbb 2028. március 4-ig meghosszabbították az ideiglenes védelmet – azonban most már vannak bizonyos kivételek az ukrán, hadköteles korú férfiak esetében.
Az ideiglenes védelem keretében az ukrán állampolgárok Németországban tartózkodhatnak és dolgozhatnak. Bizonyos feltételek mellett emellett jogosultak szociális ellátásokra, egészségügyi ellátás ra és oktatás ra is.
Az ideiglenes védelem az Európai Unió közös szabályai szerint történik. Ezért felmerül a kérdés: köteles-e Németország ideiglenes védelmet biztosítani, ha egy személy már egy másik uniós tagállamban védelmet kapott?
Hogyan döntött a bíróság?
A kasseli közigazgatási bíróság elutasította a család kérelmét. A felperesek így nem voltak jogosultak az AufenthG 24. §-a szerinti tartózkodási engedélyre Németországban.
A bíróság ugyan megállapította, hogy az anya és lányai elvileg a védelemre jogosultak körébe tartoznak. Ukrajnai állampolgárok, a háború kitörése előtt Ukrajnában éltek, és az orosz támadás következtében menekülni kényszerültek.
A döntő tényező azonban az, hogy a család már Írországban ideiglenes védelmet kapott. A bírók szerint ezért Németországnak nincs kötelezettsége az AufenthG 24. §-a szerinti tartózkodási engedély kiadására.
A bíróság álláspontja szerint elvileg mindig az az uniós tagállam marad felelős, amelyik elsőként biztosította az ideiglenes védelmet az adott személy számára. Ezenkívül az ideiglenes védelem (és az azzal járó jogok) nem érvényesülhet egyszerre két uniós tagállamban.
Ebben az esetben különösen fontos volt, hogy a család önként lemondott az írországi védelmi státuszáról. A kérelmezők azzal érveltek, hogy nem létezhet egyidejű védelem két uniós tagállamban, ezért Németországban új védelmi státuszt kell kapniuk.
A bíróság azonban nem osztotta ezt a véleményt: az, hogy valaki önként lemond az írországi védelemről, nem jelenti azt, hogy Németországnak ideiglenes védelmet kell biztosítania.
A család Ukrajnába való visszatérése sem vezetett más eredményre. A bíróság előzetes vizsgálata szerint ez nem eredményezett új igényt ideiglenes védelemre Németországban.
Következtetés: Mit jelent ez a többi kérelmező számára?
A döntés különösen azoknak az ukrán állampolgároknak fontos, akik már egy másik uniós országban ideiglenes védelmet kaptak, és később Németországba szeretnének tovutazni.
A kasseli közigazgatási bíróság így fogalmaz: Nincs jog ideiglenes védelemre Németországban, ha az érintett személy már egy másik EU-tagállamban részesül ideiglenes védelemben.
A bíróság szerint ez akkor is érvényes, ha az érintett személy önként lemondott a korábbi védelmi státuszáról, elhagyta az első tagállamot, és időközben ismét Ukrajnában élt.
Fontos: A kasseli közigazgatási bíróság határozata gyorsított eljárás keretében született. A bíróság a jogi helyzetet csupán ideiglenesen vizsgálta meg. Ezenkívül más közigazgatási bíróságok korábban részben eltérően értékelték a tényállást.
Az érintetteknek ezért alaposan meg kell vizsgálniuk, hogy az első EU-tagállamban még mindig fennáll-e védelmi státuszuk, vagy azt újra érvényesíthetik-e. Ezenkívül egyes esetekben tisztázható, hogy Németországban szóba jöhet-e más tartózkodási engedély .
