Öt EU-tagállam tárgyal a visszatérési központokról
Németország (Ausztriával, Dániával, Görögországgal és Hollandiával együtt) tárgyal Ruandával az úgynevezett „visszatérési központokról”. Erről többek között a Der Spiegel és az ARD „Report Mainz” című műsora is beszámolt . Az öt uniós tagállam már több hónapja együttműködik annak érdekében, hogy megállapodásokat készítsen elő az EU-n kívüli kitoloncolási központokról .
A jelentések szerint a következő napokban németországi és a négy másik uniós ország képviselői Ruandába utaznak. Ott további „technikai szintű” megbeszélésekre kerül sor.
A „technikai szintű” tárgyalások azt jelentik, hogy a szakértők és a szakemberek a gyakorlati, szervezési és jogi feltételekről tárgyalnak. Csak ezután kötnek végleges megállapodást a politikai döntéshozók (például miniszterek vagy kormányfők).
A ruandai kormány szóvivője korábban megerősítette, hogy tárgyalásokat folytattak az EU-tagállamokkal egy esetleges migrációs megállapodásról. Eddig azonban még nem született döntés.
A Szövetségi Belügyminisztérium is megerősítette a „Der Spiegel” magazinnak, hogy tárgyalások folynak a visszatérési központokról. A minisztérium azonban eddig nem kívánta közölni, mely harmadik országokkal folytat tárgyalásokat Németország. Ruanda mellett az elmúlt hónapokban Ugandát és Tunéziát is emlegették lehetséges partnerországként.
Alexander Dobrindt (CSU) szövetségi belügyminiszter már néhány héttel ezelőtt kijelentette, hogy 2026 végéig még lehetségesek az első, a visszatérési központokra vonatkozó megállapodások.
Az új uniós jogszabály megteremti az alapot a visszatérési központok létrehozásához
A visszatérési központok szorosan összefüggenek az új európai menekültügyi és migrációs politikával. 2026 júniusától lép hatályba a Közös Európai Menekültügyi Rendszer (GEAS). Ezen felül az Európai Parlament új szabályokat fogadott el a tartózkodási joggal nem rendelkező személyek visszatoloncolására vonatkozóan (az EU visszatoloncolási rendelete).
Ezzel az EU először teremt jogi lehetőséget arra, hogy harmadik országokban visszatérési központokat hozzon létre.
Fontos: Az, hogy az uniós jog engedélyezi a visszatérési központok létrehozását, nem jelenti azt, hogy Németország önállóan dönthetne arról, melyik országban létesüljön ilyen központ. Németországnak (és más uniós tagállamoknak) ehhez az érintett harmadik ország hozzájárulására van szükségük. Az adott országnak tehát hajlandónak kell lennie az érintett személyek befogadására.
Fontos még: az EU szigorú szabályokat támaszt a visszatérési központokkal szemben. A harmadik országnak tiszteletben kell tartania a nemzetközi emberi jogokat és a nemzetközi jogot. Ezenkívül érvényes az úgynevezett visszaküldés-tilalmi elv. Senkit nem szabad olyan országba szállítani, ahol üldözés, kínzás vagy más súlyos veszély fenyegeti.
Mik azok a visszatérési központok – és kiket szánnak ott elszállásolni?
A „return hubs” az Európai Unión kívüli országokban tervezett visszatérési központok. Ezekben ideiglenesen fogják elszállásolni azokat a személyeket, akiknek nincs tartózkodási joguk az EU-ban, és el kell hagyniuk az uniót.
Ez elsősorban azokat az személyeket érintené, akikkel szemben végrehajtható kiutasítási határozat áll fenn – például azért, mert menedékjog iránti kérelmüket jogszerűen elutasították, vagy elfogadhatatlannak minősítették. Azok a személyek is érintettek lehetnek, akiknek a tartózkodási engedélye vagy vízumuk lejárt, visszavonták vagy megvonták.
A visszatérési központban való elhelyezés elsősorban akkor jöhet szóba, ha a származási országba történő visszatérés nem lehetséges azonnal – például utazási okmányok hiánya, tisztázatlan személyazonosság vagy azért, mert a származási ország nem fogadja vissza az érintett személyt.
A visszatérési központokból kell majd megszervezni a további visszatérést. Az érintett személyeket onnan szállíthatják vissza származási országukba, vagy – amennyiben a jogi feltételek teljesülnek – egy másik, befogadni hajlandó államba.
A jelenlegi szabályok szerint a kíséret nélküli kiskorúakat nem szabad visszatérési központokban elhelyezni. Gyermekes családok esetében viszont eddig nem írtak elő kizárást. Az is nyitott kérdés, hogy mennyi ideig kell az embereket visszatérési központokban elhelyezni.
A ruandai átrakodási központokról még nem született döntés
Jelenleg még nem dőlt el, hogy valóban létrehoznak-e egy visszatérési központot Ruandában. A legfrissebb sajtóértesülések szerint tárgyalások folynak a ruandai kormánnyal. Megállapodás még nem született.
Számos gyakorlati és jogi kérdés is még nyitott. Ide tartozik például, hogy hogyan szervezik meg a központokat, milyen tartózkodási engedélyt kapnak az ott tartózkodók, és hogyan ellenőrzik jogaikat.
Egyelőre csak annyi biztos: Németország és más EU-tagállamok még ebben az évben jelentősen előre akarják mozdítani a visszatérési központokra vonatkozó terveket. Hogy 2026-ban még megkötik-e a megállapodást, és melyik országban jöhet létre egy ilyen központ, az még kérdéses.
