Az EU szigorúbban kívánja végrehajtani a kiutasításokat
Az új rendelettel az EU szigorúbban és gyorsabban kívánja végrehajtani a kiutasításokat. Ennek oka, hogy az Európai Bizottság adatai szerint tavaly a kiutasításra kötelezett személyek csupán körülbelül 28 százaléka hagyta el ténylegesen az EU-t.
Ezért a jövőben az EU-n belüli kiutasításokat jobban kell koordinálni. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az elutasított menedékjog iránti kérelmeket kölcsönösen elismerjék és végrehajtsák. Ez azt jelenti, hogy ha egy EU-tagállamban elutasítanak egy menedékjog iránti kérelmet, akkor egy másik tagállam is végrehajthatja a kiutasítást. Ezzel szeretnék megakadályozni, hogy az elutasított kérelmekkel rendelkező menedékkérők más EU-tagállamokba vándoroljanak tovább.
Ezenkívül a kiutasításra kötelezett személyeket szigorúbban kötelezni fogják az együttműködésre. Aki megtagadja a saját kiutasításában való együttműködést, az a jövőben számolnia kell a menekültellátások csökkentésével, az úti okmányok elkobzásával, kiutasítási őrizetbe vétellel és egyéb intézkedésekkel.
Németország több EU-tagállammal közösen úgynevezett visszatérési központok létrehozását tervezi harmadik országokban. Elmagyarázzuk, mi áll a tervek hátterében, mi a jelenlegi helyzet, és mit jelent ez az érintettek számára....
Az EU döntött a visszatérési központokról: Mik azok a kitoloncolási központok?
A szigorúbb kiutasítási szabályok mellett tegnap az úgynevezett „return hub”-okról is döntés született. Ezek olyan kiutasítási vagy deportációs központok, amelyeket az EU-n kívüli harmadik országokban terveznek létrehozni.
A jövőben ott fogják elszállásolni a kiutasítandó személyeket,
- akiknek a menedékjog iránti kérelmét elutasították
- akik kitoloncolásra várnak
- akik egy biztonságosnak minősített harmadik országonkeresztül léptek be az EU-ba
- vagy akiket nem lehet kiutasítani származási országukba
Ez utóbbi például akkor fordulhat elő, ha egy származási ország nem fogadja vissza saját állampolgárait, nem állít ki helyettesítő okmányokat, vagy egyéb jogi akadályok állnak fenn.
A visszatérési központokból kell majd megszervezni a további kiutazást – akár a származási országba, akár egy másik , befogadásra kész országba. Hogy mennyi ideig kell az érintetteket ilyen visszatérési központokban elszállásolni, azt egyelőre még nem szabályozták véglegesen.
A rendelet szerint a kísérő nélküli kiskorúakat azonban nem szabad visszatérítési központokban elhelyezni. Gyermekes családok esetében viszont elvileg biztosítani kell a szálláslehetőséget.
Mely harmadik országokban tervezik a visszatérési központok létrehozását?
Ez egyelőre nyitott kérdés. A visszatérési központok konkrét helyszínei még nem kerültek meghatározásra. Ehhez előfeltétel egy megállapodás az EU (vagy egyes tagállamok, például Németország) és egy harmadik ország között. A harmadik országnak hozzájárulnia kell ahhoz, hogy ilyen központok létesülhessenek a területén. Ez fordítva is igaz: harmadik ország hozzájárulása nélkül nem jöhetnek létre visszatérési központok.
Lehetséges harmadik országokként már régóta emlegetik többek között Ruandát, Ugandát és Üzbegisztánt. Észak-afrikai országokról is folyamatosan szó esik. Úgy tűnik, Hollandia már tárgyalásokat folytatott Ugandával. Olaszország egy ideje hasonló modellt alkalmaz Albániával. Ezzel szemben a Nagy-Britannia és Ruanda közötti megállapodás nemrég meghiúsult.
És milyen stádiumban vannak a tervek Németországban? Németország több EU-tagállammal (Ausztriával, Dániával, Hollandiával és Görögországgal) közösen szeretne visszatérési központokat létrehozni. Az azonban egyelőre még nem dőlt el, hogy konkrétan mely országok jöhetnek szóba helyszínként.
Alexander Dobrindt (CSU) szövetségi belügyminiszter néhány napja kijelentette, hogy 2026 végéig megállapodásokat kell kötni harmadik országokkal. Dobrindt a Funke-Mediagruppe-nak elmondta, hogy Németország „különböző országokkal” folytat tárgyalásokat. Konkrét országokat azonban nem nevezett meg.
A szövetségi belügyminiszter véleménye szerint a visszatérési központoknak egyértelművé kell tenniük, hogy a Németországba való beutazás nem jelenti automatikusan a maradás lehetőségét, ha a származási ország nem működik együtt a visszafogadásban.
2026 júniusától új menekültügyi szabályok lépnek életbe az EU-ban. A jövőben a menedékjog iránti kérelmeket gyorsabban elutasíthatják „elfogadhatatlannak”. A harmadik országokba történő kiutasítások könnyebben végrehajthatók. Mit jelent ez a Németországban tartózkodó menedékkérők számára? ...
Hosszabb kitoloncolási őrizet és szigorú szabályok
A visszatérési központokon kívül a rendelet további szigorításokat is előír. Így a kiutasítási őrizet maximális időtartamát Európa-szerte 24 hónapra kell meghosszabbítani. Különleges esetekben 30 hónapra is meghosszabbítható.
Kitelepítési őrizetet többek között akkor lehet elrendelni, ha a hatóságok szökésveszélyt vagy biztonsági kockázatot látnak. Ezenkívül a beutazási tilalmakat következetesebben kell alkalmazni. A visszatoloncolások során az európai információs rendszereket is nagyobb mértékben kell igénybe venni, hogy a kitelepítések gyorsabban és jobban koordinálhatók legyenek.
Az emberi jogi szervezetek kritikája
A tervezett változtatások bírálatot váltottak ki az emberi jogi szervezetek és az Európai Parlament egyes képviselői körében. A kritikusok attól tartanak, hogy az embereket olyan országokba szállíthatják, amelyekhez nincs személyes kötődésük. Emellett azt is bírálják, hogy a tervezett központok jogi normáival és működési feltételeivel kapcsolatban még számos kérdés nyitott.
Azt a lehetőséget is kritikus szemmel nézik, hogy gyermekes családokat ilyen intézményekbe helyezzenek el. Több szervezet is arra figyelmeztet, hogy az érintettek ott esetleg csak korlátozott mértékben juthatnak jogi tanácsadáshoz vagy jogi védelemhez.
A reform támogatói ezzel szemben azzal érvelnek, hogy az új menekültügyi szabályokra azért van szükség, hogy a kiutasításokat következetesebben hajthassák végre, és megerősítsék az európai menekültügyi rendszer hitelességét.
Mikor lépnek hatályba az új szabályok?
Az Európai Parlament és a tagállamok közötti megállapodást még hivatalosan is jóvá kell hagyni. A jóváhagyás azonban nagyon valószínűnek tűnik.
Az új szabályok egy része csak körülbelül tizenkét hónappal a hatálybalépés után lép majd életbe, hogy a tagállamoknak elegendő idejük legyen a végrehajtásra. Összességében azonban az új szabályok a következő 18 hónap során fokozatosan léphetnek hatályba.
A tervezett visszatérési központok azonban már korábban is megvalósulhatnak, ha az EU-tagállamok megfelelő megállapodásokat kötnek harmadik országokkal, és a jogi feltételek teljesülnek.