Miről szólt az ügy?
Az eljárás egy afgán állampolgár ügyét érintette. A férfi 2015-ben nyújtott be menedékjog iránti kérelmet. A menedékjogi eljárás ideje alatt ideiglenes tartózkodási engedéllyel maradhatott Németországban.
Németországban a sikeresmenekültügyi eljárás végén ideiglenes tartózkodási engedélyt adnak ki. A kérelmezők a következő négy tartózkodási engedély egyikét kapják meg:
- Menekültstátusz (§ 25 (1) AufenthG)
- Menekültstátusz (a tartózkodási törvény 25. §-ának (2) bekezdése, 1. alternatíva)
- Kiegészítő védelem (a tartózkodási törvény 25. §-a (2) bekezdésének 2. alternatívája)
- Nemzeti kiutasítási tilalom (a tartózkodási törvény 25. §-ának (3) bekezdése)
A férfi esetében megállapították, hogy nem utasítható ki az országból. Ezt követően 2021 februárjában a tartózkodási törvény (AufenthG) 25. §-ának (3) bekezdése alapján tartózkodási engedélyt kapott. 2024 februárjától pedig letelepedési engedéllyel is rendelkezett.
Már 2023 októberében kérelmezte a német állampolgárságot. Mivel a honosítási hatóság eleinte nem hozott döntést a kérelméről, tétlenségi keresetet indított.
Az eljárás szempontjából elsősorban egy kérdés volt döntő jelentőségű: mióta teljesítette a férfi a honosításhoz szükséges öt éves tartózkodási időt? És a menekültügyi eljárás során eltöltött idő beszámítható-e a honosításhoz?
Mely tartózkodási időket veszik figyelembe a honosítás során?
A StAG 10. §-a szerinti honosításhoz többek között legalább öt évig tartó tartózkodás szükséges Németországban. Ehhez több feltételnek is teljesülnie kell: a kérelmezőknek Németországban kell lennie a szokásos tartózkodási helyüknek, és a tartózkodásnak jogszerűnek kell lennie.
Ez azt jelenti, hogy nem elég, ha valaki több évet élt Németországban. Az is döntő fontosságú, hogy az illetőnek milyen tartózkodási jogállása volt ebben az időszakban.
Alapvetően a következő tartózkodási engedélyekkel eltöltött időszakokat veszik figyelembe a honosítás során:
- Letelepedési engedély (a tartózkodási törvény 9. §-a)
- Az EU-ban való tartós tartózkodásra vonatkozó engedély (az AufenthG 9a. §-a)
- EU-kék kártya (az AufenthG 18g. §-a)
- Munkavállalás céljából történő tartózkodás (a tartózkodási törvény 18a/b/d §-a) vagy önfoglalkoztatóként (a tartózkodási törvény 21. §-a))
- Családegyesítés céljából kiadott tartózkodási engedély (a tartózkodási törvény 28., 30., 32., 34. és 36. §-ai)
- Humanitárius okokból kiadott tartózkodási engedély (a tartózkodási törvény 25. § (1) bekezdése, 25. § (2) bekezdésének 1. alternatívája, 25. § (2) bekezdésének 2. alternatívája, valamint 25. § (3) bekezdése)
A menekültügyi eljárás ideje alatt különleges szabályok érvényesek. A menedékkérők az eljárás ideje alatt tartózkodási engedéllyel rendelkeznek. Hogy ez az időszak később beleszámít-e a honosításba, az attól függ, hogyan zárul le a menekültügyi eljárás.
A menekültügyi törvény (AsylG) 55. §-ának (3) bekezdése szerint: a menekültügyi eljárás ideje figyelembe vehető a honosításnál, ha az érintett személyt később menekültként ismerték el, vagy menekültstátuszt, illetve kiegészítő védelmet kapott. Ez azt jelenti, hogy a menekültügyi eljárás ideje beszámít a honosításhoz szükséges tartózkodási időbe.
Más a helyzet a nemzeti kiutasítási tilalom esetében. Ebben az esetben a menekültügyi eljárás ideje nem számít bele a honosításhoz.
Ez azt jelenti:
- Menekültstátusz (§ 25 (1) AufenthG) → A menekültügyi eljárás ideje a honosítás szempontjából jogszerű tartózkodási időnek minősül
- Menekültstátusz (a tartózkodási törvény 25. §-a (2) bekezdésének 1. pontja) → A menekültügyi eljárás ideje a honosítás szempontjából jogszerű tartózkodási időnek minősül
- Kiegészítő védelem (a tartózkodási törvény 25. §-a (2) bekezdésének 2. pontja) → A menekültügyi eljárás ideje a honosítás szempontjából jogszerű tartózkodási időnek minősül
- Nemzeti kiutasítási tilalom (a tartózkodási törvény 25. §-a (3) bekezdése) → A menekültügyi eljárás ideje NEM minősül jogszerű tartózkodási időnek a honosítás szempontjából
Hogyan döntött a bíróság?
A Baden-Württemberg-i Közigazgatási Bíróság megerősítette ezt a megkülönböztetést. A bíróság úgy döntött, hogy a férfi esetében a menekültügyi eljárás ideje nem számítható be a honosításhoz szükséges tartózkodási időbe.
Az ok: a férfi a menekültügyi eljárás lezárultával sem menekültstátuszt, sem kiegészítő védelmet, sem pedig menekültjogot nem kapott. Esetében csupán nemzeti kiutasítási tilalmat állapítottak meg.
Ez azt jelenti, hogy a felperes esetében a honosítás szempontjából meghatározó tartózkodási idő nem a menedékjog iránti kérelem benyújtásával (2015-ben) kezdődött, hanem csak 2021 februárjában, amikor elismerték az országos kiutasítási tilalmat az ő esetében. Így a férfi csak 2026 februárjában teljesítette a szükséges ötéves tartózkodási időt.
Miután a felperes 2026 februárjában teljesítette a szükséges tartózkodási időt, a honosítási hatóság folytatta az eljárást. Végül 2026 májusában megkapta a német útlevelet.
Következtetés: Nem minden menekültként töltött idő számít bele a honosításba
A Baden-Württemberg-i Közigazgatási Bíróság döntése rámutat arra, hogy a honosításhoz szükséges tartózkodási idő kiszámításakor nem csupán az a döntő, hogy egy személy mennyi ideje él már Németországban. Ugyanilyen fontos a tartózkodási jogállás is.
A korábbi menekültügyi eljárások esetében emellett az is számít, hogy az adott személy végül milyen védelmi státuszt kapott. Ha valakit menekültnek ismernek el, vagy menekültstátuszt, illetve kiegészítő védelmet kap, akkor a menekültügyi eljárás ideje beszámítható a honosításba.
Ha azonban a menekültügyi eljárás nemzeti kiutasítási tilalommal zárul, akkor a menekültügyi eljárás ideje nem számít bele a honosításhoz szükséges tartózkodási időbe. Az érintettek számára ez azt jelentheti, hogy bár már évek óta Németországban élnek, a honosításhoz szükséges tartózkodási időt mégis csak később teljesítik.
