A kezdeményezés célja, hogy a jövőben jobban szervezzék az Európából történő kitoloncolásokat, és gyorsabban szállítsák a kiutasított személyeket sz ármazási országukba vagy más befogadó országokba.
Mik azok a „visszatérési csomópontok” és kiket érintenek?
A „visszatérési központ” egy olyan visszatérési központ, amely az EU-n kívül található. Ezekbe a központokba azokat az embereket kell elszállítani, akiknek menedékjog iránti kérelmét jogerősen elutasították, és akiknek el kell hagyniuk az EU-t, de nem lehet őket azonnal visszaküldeni származási országukba.
Ennek több oka is lehet: egyes országok nem fogadják vissza állampolgáraikat, nem állítanak ki útlevelet, vagy más jogi akadályok állnak fenn. Ezekből a „visszatérési központokból” kell megszervezni a végleges távozást – vagy a származási országba, vagy egy másik országba, amely hajlandó befogadni őket.
Hogyan született ez a döntés?
Az öt részt vevő EU-tagállam már régóta együttműködik az úgynevezett „innovatív harmadik országbeli megoldások munkacsoportjában”. Már 2025 januárjában alapvetően megállapodtak abban a célban, hogy visszatérési központokat hoznak létre. A brüsszeli belügyminiszteri tanácskozáson a belügyminiszterek most konkrét ütemtervet, az úgynevezett „roadmap”-ot határoztak meg a megvalósításra vonatkozóan.
Alexander Dobrindt (CSU) szövetségi belügyminiszter a Bild Zeitungnak nyilatkozta: „Európából hatékonyan kell végrehajtani a visszatoloncolásokat. A „visszatoloncolási központok” új lehetőségeket teremtenek és egyértelmű jelzést adnak a több visszatoloncolás irányába.”
Gerhard Karner osztrák belügyminiszter (ÖVP) hozzátette, hogy a tagállamok a jövőben azt is megvizsgálják, hogy a menekültügyi eljárásokat részben az EU-n kívül is lefolytassák.
Jogi szempontból ez legkésőbb 2026 júniusától lehetséges, amint az új közös európai menekültügyi rendszer (GEAS) hatályba lép. Németország pénteken (2026. február 27.) két fontos törvényt fogadott el, amelyek a GEAS-szabályokat a német jogba is átveszik.
Hol lehetnének ezek a központok?
Konkrét helyszínekről eddig még nem tettek bejelentést. A médiaértesülések szerint lehetséges régiók között szerepel Észak-Afrika – például Tunézia –, az észak-iraki kurd területek és Uganda.
A Hollandia már megkezdte az első tárgyalásokat Ugandával. Most további tárgyalások indulnak lehetséges partnerországokkal. A koncepció emlékeztet az úgynevezett ruandai modellre, amelyet Nagy-Britannia egy ideig követett. E modell keretében a Nagy-Britanniában elutasított menedékkérőket az afrikai országba szállították volna.
Mi a jogalapja?
A „visszatérési központok” a közös európai menekültügyi rendszer (GEAS) részét képezik, amely 2026. június 12- től lép hatályba. A német szövetségi parlament már jóváhagyta a csomagot.
Az uniós jog szerint ilyen központokat csak olyan országokban lehet létrehozni, amelyek tiszteletben tartják a nemzetközi emberi jogi normákat. Vagyis olyan országokban, amelyek biztonságosnak minősülnek, és ahol tisztességes menekültügyi eljárás lehetséges. Ezenkívül ilyen központban csak akkor lehet elhelyezni valakit, ha már jogerős visszatérési határozat született.
Milyen kritika érhető el?
Az emberi jogi szervezetek lehetséges humanitárius problémákra figyelmeztetnek. Attól tartanak, hogy a visszatoloncolások EU-n kívüli helyszínekre történő kiszervezése áthelyezi a védelemre szoruló emberekért viselt felelősséget, és megnehezíti az emberi jogi normák betartásának ellenőrzését.
A jogi végrehajtás is nehéznek bizonyult a korábbi uniós jogszabályok szerint: a bíróságok a múltban hasonló terveket többször is magas jogi akadályokkal sújtottak. Így az első ilyen jellegű kísérletek Olaszországban és Nagy-Britanniában részben a bíróság előtt buktak meg.
Mit jelent ez az európai migrációs politika szempontjából?
Az öt EU-tagállam közös kezdeményezése egy szélesebb körű politikai vita része, amely a migrációs politika szigorításáról szól. A cél az, hogy a kiutasításokat következetesebben hajtsák végre, és csökkentsék azoknak a személyeknek a számát, akik a kilépési kötelezettség ellenére tartósan az EU-ban maradnak.
A központok pontos szervezési formája és a részt vevő partnerországok listája egyelőre még nem ismert. A tárgyalások még csak most kezdődtek. Az öt EU-tagállam legújabb megállapodása azonban jól mutatja, hogy ezt a stratégiát komolyan veszik.
