Ami néhány évvel ezelőtt még tabunak számított, ma már konkrétan is szóba kerül. A Koppenhágában a következő javaslatok kerültek a középpontba:
- az EU-n kívüli visszatérési központok ("visszatérési központok") létrehozása
- Családi vagy személyes kapcsolat nélküli országokba történő kitoloncolások
- Gyorsított eljárás a biztonságos származási országból érkező menedékkérelmek esetében
- A biztonságos származási országok listájának kiterjesztése
- Az elutasított kérelmek jogi lehetőségeinek korlátozása
- Fokozott határvédelem és együttműködés a harmadik országokkal a visszatérés terén
Menedékjog: Visszatérés biztonságos harmadik országokba
Az egyik legfontosabb téma az úgynevezett visszatérési irányelv volt, amelyet az EU Bizottsága még márciusban terjesztett elő. Ez előírja, hogy a menedékkérőket olyan országokba lehet kitoloncolni, amelyekhez nincs személyes kötődésük - azaz nincs családjuk, nincs korábbi lakóhelyük.
Dobrindt belügyminiszter ezt az úgynevezett "összekötő elemet" is teljesen el akarja távolítani: "Az EU általi védelem nem feltétlenül jelent védelmet az EU-ban" - magyarázta.
Konkrétan ez azt jelenti, hogy aki nem tud visszatérni származási országába (pl. Afganisztánba), azt a jövőben egy biztonságosnak minősített szomszédos harmadik országba (pl. Pakisztánba) toloncolják ki - akár előzetes személyes kapcsolatfelvétel nélkül is.
Ezért elképzelhető lenne egy olyan biztonságos harmadik országbavaló visszatérés is, amelyen a védelmet kérő személy az EU-ba vezető útja során áthaladt.
Ez hasonló a ruandai modellhez az Egyesült Királyságban. Ebben a modellben a menedékkérőket az afrikai országba toloncolják ki, és onnan kell menedékjogot kérniük. Ha sikerrel járnak, akkor Ruandában maradhatnak.
A biztonságos harmadik országok listája - kevesebb esély a menedékjogra
Az EU Bizottsága ugyanakkor bővíteni kívánja a biztonságos harmadik országok listáját. Németországban is elkészült egy erre vonatkozó törvénytervezet. A jövőben a szövetségi kormány a Bundestag vagy a Bundesrat jóváhagyása nélkül is "biztonságos" származási országok közé sorolhatja a származási országokat.
Ez közvetlen hatással lenne számos menedékkérő esélyeire: az eljárások gyorsabban lezárulhatnának, és a menedékkérelmeket gyakrabban utasítanák el.
Az EU-n kívül tervezett visszatérési központok
Egy másik kulcsfontosságú pont az úgynevezett "visszatérési központok", azaz az EU-n kívüli hazatelepítési központok. Az elutasított menedékkérőket ott helyezik el, amíg ki nem toloncolják őket. Elképzelhető az is, hogy a menekülteket már akkor is oda szállítják, amikor a menekültügyi eljárás még folyamatban van.
Dobrindt a modellt "feltétlenül szükségesnek" nevezte . Mind a közös európai megközelítés, mind az egyes tagállamok közötti együttműködés elképzelhető.
Franciaország, Ausztria, Dánia, Lengyelország és a Cseh Köztársaság szintén támogatja a javaslatot. A központokat a Frontexszel összehangoltan kell működtetni, és a harmadik országokkal kötött megállapodások révén kell jogilag biztosítani.
Milliárdok a határvédelemre, nyomás a harmadik országokra
Az EU lényegesen több pénzt kíván biztosítani a szigorúbb migrációs politika végrehajtására: a költségvetési tervezet 34 milliárd eurót irányoz elő a migrációra, a határvédelemre és a belső biztonságra, ami háromszorosa a korábbi költségvetésnek.
A Frontex finanszírozását is drasztikusan növelni kell. A Frontex az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség. Támogatja az uniós tagállamokat külső határaik igazgatásában és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben.
A cél a visszatérések jobb és gyorsabb koordinálása, az illegális migráció megelőzése és a harmadik országokkal való hatékonyabb adatcsere.
Migráció: megállapodások harmadik országokkal
Ahhoz, hogy a visszatérési központok és a harmadik országokba történő kitoloncolások egyáltalán lehetségesek legyenek, az EU-n kívüli országokkal kötött megállapodásokra van szükség. Magnus Brunner uniós biztos azt javasolja, hogy a migrációs kérdéseket a jövőben kapcsolják össze a kereskedelmi partnerségekkel.
Ez azt jelentené: Aki gazdaságilag együtt akar működni az EU-val, annak cserébe késznek kell lennie arra, hogy segítsen a hazatelepítésekben vagy a menekültügyi eljárásokban.
A végrehajtás továbbra is nehézkes - példa Líbia
Egy közelmúltbeli példa azonban azt mutatja, hogy a valóságban mennyire nehéz az ilyen együttműködés: A média - köztük a FAZ - beszámolói szerint nemrégiben Líbiában elutasították a Brunner biztos vezette uniós küldöttséget. A csoport migrációs megállapodásokról akart tárgyalni, de "nemkívánatosnak" nyilvánították, és el kellett hagyniuk az országot.
Az EU-n belüli hazatelepítés is nehézségekbe ütközik. Az EU Menekültügyi Ügynökségének adatai szerint a menedékkérelmek mintegy felét elutasítják, de csak minden negyedik ember, akinek el kell hagynia az EU-t, tesz is így.
Következtetés: a projekteket kritika éri
Az uniós terveket egyre több kritika kíséri: az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége és emberi jogi szervezetek a menedékkérők védelmi normáinak fokozatos csökkentésére figyelmeztetnek.
Volker Türk, az ENSZ emberi jogi biztosa különösen élesen bírálta az Afganisztánba történő deportálásokat, és azonnali leállításra szólított fel. A menedékkérők harmadik országokban történő fogva tartáshoz hasonló körülmények között történő elhelyezésének gondolata szintén aggályokat vet fel - mind jogi, mind humanitárius szempontból.
