Az Európai Bíróság korlátokat szab Németországnak a menekültellátás terén
Az Európai Bíróság (EB) – azaz az EU legfőbb bírósági fóruma – úgy döntött, hogy bizonyos menekültügyi ellátások csökkentése Németországban ellentétes az uniós joggal. Az ítélet elsősorban azokat az embereket érinti, akiknek menedékjog iránti kérelmét Németországban elutasították, mert az eljárásért egy másik uniós tagállam a felelős (Dublin III. rendelet).
Magyarázat: A Dublin III. rendelet egy uniós szabályozás. Ez határozza meg, melyik uniós tagállamnak kell elbírálnia a menedékjog iránti kérelmet. Általában az az ország illetékes, amelybe a védelmet kereső személy először lépett be az EU-ba, vagy amelyben először nyújtott be menedékjog iránti kérelmet. Ha ez a személy később Németországban is benyújt menedékjog iránti kérelmet, Németország elutasíthatja a kérelmet elfogadhatatlannak minősítve, és elrendelheti az illetékes EU-tagállamba történő áthelyezését.
Ilyen esetekben Németországban gyakran jelentősen korlátozták a menekültellátást. A menedékkérők továbbra is kaptak ételt, szállást, fűtést, valamint higiéniai és egészségügyi ellátást. Más juttatásokat – például ruházatra, háztartási cikkekre vagy a mindennapi szükségletekre – azonban megszüntethették.
Az Európai Bíróság véleménye szerint azonban éppen ez ellentétes az uniós joggal. Az uniós befogadási irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák a menedékkérők számára az emberi méltóságnak megfelelő életszínvonalat. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatásoknak fedezniük kell a megélhetést, és védeniük kell az érintettek testi és lelki egészségét.
Miről szólt az ügy?
Az ítélet kiindulópontja egy afgán menedékkérő esete volt a bajorországi Schweinfurt megyében. A férfi először Romániában, majd később Németországban nyújtott be menedékjog iránti kérelmet. A dublini szabályok értelmében ezért Románia volt illetékes a menedékjogi eljárás lefolytatására.
A német hatóságok elutasították a németországi menedékjog iránti kérelmét, mint elfogadhatatlant, és elrendelték Romániába történő kiadatását. A kiadatásig tartó időszakban a férfi csak korlátozott ellátásban részesült. Továbbra is biztosították számára a szállást, az étkezést, valamint a higiéniai és egészségügyi ellátást. Ruházatra, háztartási cikkekre és a mindennapi személyes szükségleteire azonban már nem kapott pénzbeli támogatást.
Ezt a fajta ellátást gyakran „szállás, étel és szappan” kifejezéssel írják le. Ez azt jelenti, hogy az illető csak a létfenntartáshoz szükséges legszükségesebbeket kapja meg, de nem rendelkezik eszközökkel ahhoz, hogy saját maga alakítsa ki a mindennapjait.
A férfi ez ellen a német szociális bíróságok előtt pert indított. A Szövetségi Szociális Bíróságnak kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy a csökkentések összeegyeztethetők-e az uniós joggal, ezért az ügyet az Európai Bíróság elé terjesztette.
EJEB: A minimumszabályokat be kell tartani
Az Európai Bíróság most úgy döntött, hogy egy ilyen csökkentés nem összeegyeztethető az EU befogadási irányelvével. Ezen irányelv értelmében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a menedékkérők emberséges életszínvonalat élvezzenek.
Az Európai Bíróság véleménye szerint ezek közé nem csak a szállás, az étkezés, a fűtés és a testápolás tartozik. A ruházat is az ember legfontosabb alapvető szükségletei közé tartozik. Ezért azt nem lehet egyszerűen elhagyni.
Emellett az Európai Bíróság egyértelművé tette, hogy a mindennapi szükségletek fedezésére szolgáló juttatások is szükségesek. A menedékkérőknek ugyanis bizonyos dolgokat maguknak kell megvásárolniuk. Ide tartoznak például a közlekedési jegyek, a kommunikációs eszközök, a testápolási termékek vagy a kisebb háztartási cikkek.
Ezenkívül a szolgáltatásoknak lehetővé kell tenniük a társadalmi és kulturális életben való minimális részvételt. Az Európai Bíróság véleménye szerint ez fontos az érintettek méltóságának és mentális egészségének védelme érdekében.
Németország a menedékkérők átadásáig továbbra is felelős értük
Az ítéletnek van még egy fontos pontja: Németország nem hivatkozhat arra a körülményre, hogy a menedékkérőt egyébként is át kell helyezni egy másik EU-tagállamba. Az Európai Bíróság véleménye szerint Németország kötelezettségei csak akkor szűnnek meg, ha az érintett személyt ténylegesen áthelyezték az illetékes tagállamba.
Tehát mindaddig, amíg a menedékkérő Németországban tartózkodik, Németországnak be kell tartania az EU előírásait. Ez akkor is érvényes, ha már született áthelyezési határozat.
Ez számos dublini ügyben fontos. Ugyanis a kiadatási határozat meghozatala és a tényleges kiadatás között hetek, sőt akár hónapok is eltelhetnek. Előfordul, hogy a kiadatás egyáltalán nem valósul meg, például azért, mert lejárnak a határidők, vagy mert a másik tagállam gyakorlatilag nem hajtja végre a befogadást.
Következtetés: Mit jelent az ítélet az érintettek számára?
A dublini eljárás alá tartozó menedékkérők számára ez az ítélet rendkívül fontos. Egyértelművé teszi, hogy Németországban nem vonhatják meg tőlük az alapvető ellátásokat pusztán azért, mert egy másik EU-tagállam illetékes a menekültügyi eljárásuk lefolytatására.
Az uniós jog szerint a menedékkérőknek joguk van az alapvető szükségleteiket biztosító ellátásokhoz. Ide tartozik a szállás, az étkezés, a higiéniai ellátás, az egészségügyi ellátás, a ruházat, valamint a személyes szükségletek fedezésére szolgáló minimális összeg. Amíg a menedékkérők Németországban tartózkodnak, Németországnak biztosítania kell számukra ezeket az alapvető ellátásokat.
Az Európai Bíróság ítélete egyértelmű jogi kereteket szab a német migrációs politikának. Az állam ugyan bizonyos feltételek mellett csökkentheti bizonyos csoportok számára nyújtott ellátásokat, de nem lépheti át azt a minimális szintet, amelyet az uniós jog és az alapjogok előírnak.
