Miről szólt az ügy?
Az eljárás egy ukrán állampolgár ügyét érintette, aki a háború kitörése után először Lengyelországba menekült. Onnan önkéntes tevékenységet folytatva több alkalommal is visszatért Ukrajnába.
A férfi Lengyelországban kapott országos vízumot (D-vízum), amely 2023. november végéig volt érvényes. Már 2023 októberében tovautazott Németországba, és a bevándorlási hatóságnál tartózkodási engedélyt kért az AufenthG 24. §-a alapján – vagyis az Ukrajnából érkező menekültek számára biztosított ideiglenes védelmet.
A bevándorlási hatóság elutasította a kérelmet. Az indoklás szerint a férfi már hosszabb ideje biztonságban volt Lengyelországban. A hatóság szerint németországi továbbutazása így már nem áll közvetlen kapcsolatban a háborúval. Ezáltal megszűnik a jog az ideiglenes védelemre Németországban.
A férfi fellebbezést nyújtott be a döntés ellen. A darmstadti közigazgatási bíróság eleinte neki adott igazat. A hatóság fellebbezést nyújtott be ez ellen. A hesseni közigazgatási fellebbviteli bíróság most döntött erről a fellebbezésről.
Háttér: Mi áll a tartózkodási törvény 24. §-a mögött?
Az orosz támadó háború 2022. februári kitörése után nem sokkal az Európai Unió életbe léptetett egy különleges vészhelyzeti rendelkezést: az úgynevezett tömeges beáramlásról szóló irányelv alapján ideiglenes védelmet biztosított az Ukrajnából érkező menekültek számára. Németországban ezt a rendelkezést az AufenthG 24. §-a hajtja végre.
Lényegében ez azt jelenti, hogy azok a személyek, akikre a tömeges beáramlásról szóló irányelv vonatkozik, bármelyik EU-tagállamban ideiglenes védelmet kaphatnak. Ez a védelem jelenleg még 2027. március 4-ig érvényes.
Az ideiglenes védelemhez fontos jogok kapcsolódnak. Ide tartozik például a tartózkodási engedély, a munkaerőpiachoz, az oktatáshoz és a szociális ellátásokhoz, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Bizonyos feltételek mellett a családegyesítés is lehetséges.
A gyakorlatban azonban gyakran felmerül a kérdés: mi a helyzet, ha az Ukrajnából érkező menekültek nem közvetlenül Németországba jönnek, hanem először egy másik EU-tagállamban tartózkodtak? Pontosan ez a kérdés állt a tárgyalás középpontjában.
Hogyan döntött a bíróság?
A hesseni közigazgatási bíróság elutasította a hatóság fellebbezését. A határozat egyértelművé teszi: az a tény, hogy valaki hosszabb ideig tartózkodott egy másik EU-tagállamban, még nem jelenti azt, hogy automatikusan elveszíti a Németországban való ideiglenes védelemre való jogát. Sokkal inkább az a döntő, hogy az érintett személy kapott-e a másik EU-tagállamban olyan tartózkodási engedélyt, amely összehasonlítható a tömeges beáramlásról szóló irányelv szerinti ideiglenes védelemmel.
A bíróság ezt így indokolja: a védelmi státuszhoz bizonyos jogok kapcsolódnak, például a munkavállaláshoz, a szociális ellátásokhoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Ha egy személy már rendelkezik ezzel a státusszal egy másik EU-tagállamban, akkor ezeket a jogokat elvileg csak ott szabad gyakorolnia.
Ez fordítva is igaz: ha egy másik EU-tagállamban nem adták meg ezt a védelmi státuszt, a jogosultság Németországban továbbra is fennállhat.
A konkrét esetben a férfi ugyan rendelkezett D-vízummal Lengyelországban, a bíróság azonban megállapította, hogy ez a vízum nem egyenértékű az AufenthG 24. §-a szerinti védelmi jogállással. Ezért továbbra is fennállt az ideiglenes védelemre való jogosultsága Németországban.
Az ideiglenes védelem nem állhat fenn egyszerre több országban
A bevándorlási hatóság azzal érvelt, hogy a férfi nem a háború miatt érkezett Németországba. A lengyelországi hosszabb tartózkodása miatt megszakadt a háborúval való kapcsolat. Ezért nem jogosult ideiglenes védelemre.
A bíróság másképp látta a dolgot. Kifejtette: a háború volt az oka annak, hogy a férfi elhagyta Ukrajnát. Ez elvileg elegendő ahhoz, hogy a tömeges beáramlásról szóló irányelv alapján ideiglenes védelemre legyen jogosult.
Fontos azonban megjegyezni: a bíróság nem állapítja meg, hogy az ukrán menekültek egyszerre több EU-tagállamban is ugyanazt a védelmet kaphatják. Ha valaki már egy másik EU-tagállamban kapott olyan tartózkodási engedélyt, amely az AufenthG 24. §-a szerinti védelemmel összehasonlítható, akkor Németországban elveszítheti ezt a jogosultságot.
Összegzés: Mit jelent ez az Ukrajnából érkező menekültek számára?
A döntés elsősorban azoknak az ukrán menekülteknek fontos, akik a háború kitörése után eleinte egy másik EU-tagállamban tartózkodtak, majd később Németországba utaztak tovább.
A határozat egyértelművé teszi: az, hogy valaki korábban egy másik EU-tagállamban tartózkodott, nem jelenti automatikusan azt, hogy elveszíti a Németországban való ideiglenes védelemre való jogát.
Sokkal inkább az a döntő, hogy az érintett személynek milyen tartózkodási jogállása volt az első EU-tagállamban.
A bíróság egyértelművé teszi:
- A védelemre való jog Németországban továbbra is fennáll, ha az első EU-tagállamban nem adtak védelmi státuszt a tömeges beáramlásról szóló irányelv alapján.
- A védelemre való jogosultság Németországban megszűnhet, ha az első EU-tagállamban olyan tartózkodási engedélyt adtak ki, amely hasonló jogokat biztosít (például a tömeges bevándorlásról szóló irányelv/a tartózkodási törvény 24. §-a alapján).
Az ukrán menekültek számára ez azt jelenti, hogy aki hosszabb tartózkodás után egy másik EU-tagállamból érkezik Németországba, annak alaposan ellenőriznie kell, milyen jogállással rendelkezett ott.
A döntésből az is kitűnik, hogy a hatóságok nem utasíthatják el a kérelmeket pusztán azért, mert a kérelmező korábban hosszabb ideig egy másik EU-tagállamban tartózkodott. Mindig az első EU-tagállamban fennálló konkrét tartózkodási jogállás a döntő.
