Az eset: egy férfi 2017 óta várja a honosítását
A jelen esetben egy pakisztáni állampolgárról volt szó, aki 2008 óta él Németországban. Miután feleségül vette egy német állampolgárt, először a tartózkodási engedélyről szóló törvény (AufenthG) 28. § (1) bekezdése alapján kapott tartózkodási engedélyt. Ezt többször meghosszabbították. 2020-ban végül letelepedési engedélyt kapott.
A férfi a vendéglátóiparban dolgozott. 2017-ben átvette egy vállalkozást és önálló vállalkozó lett. Ugyanebben az évben állampolgársági kérelmet nyújtott be.
Ehhez benyújtotta a szükséges dokumentumokat: többek között egy B1 szintű nyelvvizsga-bizonyítványt, egy integrációs tanfolyamon való részvételről szóló igazolást, valamint egy sikeresen teljesített állampolgársági vizsga bizonyítványt. Nem volt büntetett előéletű. Soha nem vett igénybe szociális ellátásokat vagy állampolgári támogatást.
Mivel a bevándorlási hatóság sokáig nem döntött a kérelemről, a férfi 2021-ben tétlenségi pert indított. Röviddel ezután a hatóság elutasította a honosítási kérelmet.
Indoklás: Neki és családjának megélhetése nem biztosított megfelelően. Különösen az önfoglalkoztatók esetében alaposan meg kell vizsgálni, hogy jövedelmük és nyugdíjbiztosításuk hosszú távon elegendő-e.
A férfi fellebbezést nyújtott be az elutasítás ellen.
Elég a jövedelem – és mennyire fontos a nyugdíjbiztosítás?
A bírósági eljárás során a felperes további dokumentumokat nyújtott be, köztük adóbeszámolókat és vendéglátóipari vállalkozásának üzleti elemzéseit. Ezekből kiderült, hogy az elmúlt években jövedelme jelentősen jobb volt, mint azt eredetileg feltételezték.
Ennek ellenére a hatóság fenntartotta elutasító döntését. Arra hivatkozott, hogy a honosításnál nemcsak a jelenlegi jövedelem fontos, hanem annak jövőbeli biztosítása is. Ehhez tartozik a megfelelő nyugdíjbiztosítás is.
A probléma: a felperes csak későn kötötte meg magánnyugdíj-biztosítását. Ennek megfelelően kevés befizetést teljesített. Ez negatívan befolyásolta jövőbeli kilátásait.
Új törvény: 20 hónap teljes munkaidő elegendő lehet
A kölni közigazgatási bíróság mégis a felperes javára döntött. A bíró véleménye szerint a honosítás elutasítása jogellenes volt .
A bíróság ítéletét a 2024 júniusától hatályos új törvénnyel indokolta . Ez a törvény egy fontos kivételt tartalmaz a honosításhoz szükséges megélhetés biztosításával kapcsolatban.
A különleges szabályozás (§ 10 (1) bekezdés 1. mondat 3. pont b) betű StAG) kimondja: aki az elmúlt 24 hónapban legalább 20 hónapig teljes munkaidőben dolgozott, nem köteles igazolni, hogy biztos megélhetéssel rendelkezik ahhoz, hogy állampolgárságot szerezzen.
A bíróság egyértelművé tette: ez a szabály nemcsak a munkavállalókra, hanem az önfoglalkoztatókra is vonatkozik. Fontos: a tevékenységnek teljes munkaidős foglalkoztatásnak megfelelő mértékűnek kell lennie.
A bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes esetében ez a feltétel teljesül. 2022 márciusa óta folyamatosan teljes munkaidőben dolgozott a saját vállalkozásában, és szinte minden nap ott dolgozott.
Bíróság: a jövőbeli előrejelzés nem döntő, ha kivétel alkalmazandó
A bíróság azt is megvizsgálta, hogy a felperes nyugdíjbiztosítása a régi szabványok szerint elegendő lenne-e. Ebben az esetben a bírák hasonló eredményre jutottak, mint a bevándorlási hatóság: a magánnyugdíjbiztosítás összességében túl alacsony volt ahhoz, hogy pozitív jövőbeli kilátásokról lehessen beszélni.
Végül azonban ez nem volt döntő. A bíróság úgy döntött: ha a StAG 10. § (1) bekezdés 1. mondat 3. pont b) alpontjában foglalt különleges szabály teljesül – azaz ha a kérelmező az elmúlt 24 hónapban legalább 20 hónapig teljes munkaidőben dolgozott –, akkor a jövőbeli kilátások figyelmen kívül hagyhatók.
Jelentőség az érintettek számára
A 2024-es állampolgársági jog reformjával a honosítás feltételei néhány pontban megváltoztak.
Ehhez egy fontos különleges szabályozás is társult, amely kimondja: ha a kérelmező az elmúlt 24 hónapban legalább 20 hónapig teljes munkaidőben dolgozott, akkor eltekinthet a biztos megélhetés feltételétől.
A kölni közigazgatási bíróság továbbá úgy döntött, hogy ha ez a feltétel teljesül, akkor a honosítás akkor is megtörténhet, ha a jövőre vonatkozó előrejelzés összességében negatív.
A teljes munkaidős tevékenységet azonban nyomon követhető módon kell igazolni. Különösen az önfoglalkoztatók esetében gondosan dokumentálni kell a jövedelemigazolásokat, adóbeszámolókat és a tényleges munkaterhelésre vonatkozó adatokat.
Fontos még: a kölni közigazgatási bíróság fellebbezést engedélyezett. Ez azt jelenti, hogy az ítélet még nem végleges. Hogy más bíróságok hogyan fogják értelmezni az új szabályozást, az még kérdéses. Az felsőbb közigazgatási bíróság vagy a szövetségi közigazgatási bíróság esetleges döntéséig a kérdés továbbra is eltérő módon értékelhető.
A német állampolgár házastársaként történő honosítás számos előnnyel jár. Ahhoz, hogy ez a lépés sikeresen megvalósuljon, bizonyos feltételeknek kell teljesülniük. Ezek attól függően változnak, hogy a házastárs már rendelkezik-e német állampolgársággal...
Állampolgárság megszerzése: mikor nem szükséges biztos megélhetés?
A „20 hónapból 24 hónap teljes munkaidő” szabálytól eltekintve, a honosításhoz szükséges megélhetés feltételei a törvényben nagyon szigorúan vannak szabályozva.
Az egyik kevés kivétel a korábbi vendégmunkásokra és szerződéses munkavállalókra vonatkozik, akik 1974-ig a Szövetségi Köztársaságba, illetve 1990-ig a volt NDK-ba érkeztek. Bizonyos feltételek mellett nem szükséges önálló megélhetésük biztosítása a honosításhoz.
A családok számára is van egy különleges szabályozás: ha az egyik házastárs teljes munkaidőben dolgozik, a másik házastárs esetében is eltekinthetnek a megélhetés biztosításától. Ez különösen akkor érvényes, ha a családban kiskorú gyermek él.
A régi törvény szerint volt még egy kivétel: ha valaki önhibáján kívül – például betegség miatt – szociális ellátásban részesült, akkor is lehetséges volt a honosítás. Ez a kivételes szabály azonban a 2024-es reform óta már nem létezik.
Ez azt jelenti, hogy manapság a betegség önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valaki állampolgárságot kapjon. Azok, akik tartósan betegek és ezért állampolgári támogatást vagy szociális segélyt kapnak, általában nem felelnek meg a jogosultsági feltételeknek.