A kölni közigazgatási bíróság elrendelte a honosítást
A kölni közigazgatási bíróság úgy döntött, hogy egy afgán állampolgárt be kell polgárítani. Az illetékes polgárítási hatóság korábban nem hozott döntést, ezért a felperes tétlenségi keresetet indított.
A hatóság álláspontja szerint a honosítás nem valósulhat meg, mivel a felperes nem képes önállóan biztosítani megélhetését.
A felperes évek óta Németországban él, és már régóta teljes munkaidőben dolgozik biztonsági őrként. Ennek ellenére jövedelme nem volt elegendő. Az ok: több gyermeknek is tartásdíjat köteles fizetni, és jövedelmének jelentős részét tartásdíjra kell fordítania.
A tartásdíj fizetése akadályt jelent-e a honosításban?
Általános szabály, hogy a honosítás során megvizsgálják, hogy a megélhetés teljes mértékben és hosszú távon biztosított-e.
Ez azt jelenti, hogy a kérelmezőknek képesnek kell lenniük fedezni saját szükségleteiket, valamint adott esetben a támogatásra jogosult családtagjaik szükségleteit is, anélkül, hogy állami alapjövedelemre vagy szociális segélyre szorulnának.
A bevándorlási hatóság ezt alaposan megvizsgálja. Ellenőrzi a havi nettó jövedelmet, a lakhatási költségeket (bérleti díj, rezsi és fűtés), valamint az egyéb bevételeket, például a gyermeknevelési támogatást vagy a lakhatási támogatást.
Míg az alapjövedelem és a szociális segély általában akadályt jelent a honosításban, addig az olyan ellátások, mint a gyermekpénz, a lakhatási támogatás vagy az I. típusú munkanélküli-ellátás, nem jelentenek problémát.
Ebben a számításban a tartásdíjakat (azokért a gyermekekért, akik nem a saját háztartásban élnek) is teljes mértékben figyelembe veszik. Ezek csökkentik a rendelkezésre álló jövedelmet.
Ebben a konkrét esetben pontosan ez vezetett ahhoz, hogy a felperes jövedelme számítások szerint nem volt elegendő. A tartásdíj levonása után túl kevés maradt a teljes szükségletek fedezésére. Így a megélhetés biztosításának feltétele valójában nem teljesült.
Kivétel: állampolgárság megadása megélhetés biztosításának hiánya ellenére
Ennek ellenére a bíróság a felperes javára döntött. Ennek oka egy fontos jogi kivétel, amely 2024 óta van hatályban.
A kivételes szabályozás (a StAG 10. § (1) bekezdésének 1. mondata 3. pontja) értelmében a honosítás akkor is lehetséges, ha a megélhetés nem teljes mértékben biztosított. Ennek feltétele, hogy a kérelmező már hosszabb ideje teljes munkaidőben dolgozzon – az elmúlt két évben legalább 20 hónapig.
Ebben a tekintetben a pozitív jövőbeli kilátások is döntő fontosságúak: a teljes munkaidős foglalkoztatás várhatóan továbbra is fennmarad.
Pontosan ez volt a helyzet ebben az esetben. A felperes több éve folyamatosan teljes munkaidőben dolgozott. A bíróság ezt a folyamatos munkavégzést a munkaerőpiacba való tartós beilleszkedés jeleként értékelte.
A bíróság ezzel egyértelművé teszi, hogy nem csupán a jövedelem mértéke számít. Az új szabályozás szerint döntő fontosságú az is, hogy az adott személy hosszú távon dolgozik-e és beilleszkedett-e a gazdasági életbe.
Összefoglalás: Mikor lehetséges a honosítás – és mikor nem?
A tartásdíj fizetése megnehezítheti a honosítást, mivel csökkenti a rendelkezésre álló jövedelmet. Ha emiatt a megélhetés nem biztosított teljes mértékben, a honosítás elvileg eleinte nem lehetséges.
Van azonban egy fontos kivétel: aki az elmúlt két évben legalább 20 hónapig teljes munkaidőben dolgozott, és várhatóan továbbra is dolgozni fog, az ennek ellenére is megkaphatja az állampolgárságot (feltéve, hogy minden egyéb feltétel is teljesül). Ebben az esetben nem csupán a jövedelem mértéke számít, hanem a munkaerőpiacba való hosszú távú beilleszkedés is.
Ez különösen fontos azok számára, akiknek több gyermekük van, vagy akiknek bonyolult a családi helyzetük. Ilyen esetekben a jövedelmet gyakran jelentősen terhelik a tartásdíjak.
Alapvető jelentőségű döntés
A közigazgatási bíróság fellebbezést engedélyezett. Ez azt jelzi, hogy alapvető jogi kérdésről van szó, amely eddig még nem került véglegesen tisztázásra.
Lehetséges tehát, hogy a jövőben a felsőbb bíróságok ismét foglalkoznak majd ezzel a kérdéssel. Addig azonban az ítélet fontos iránymutatást nyújt: a tartásdíj fizetése önmagában nem feltétlenül akadálya a honosításnak – különösen akkor nem, ha az érintett személy tartósan teljes munkaidőben dolgozik.
