Kitoloncolások az uniós menekültügyi reform részeként?
Dobrindt javaslata egy olyan időszakban érkezik, amikor az EU egy új visszatérési rendeletről tárgyal. A rendelet azt hivatott szabályozni, hogy az uniós országoknak a jövőben hogyan kell kezelniük az elutasított menedékkérelmeket, vagyis azokat az embereket, akiknek a menedékkérelmét elutasították, és akiket valójában vissza kellene küldeni a származási országukba.
Fontos szempont itt a visszatérési döntések kölcsönös elismerése. Ez azt jelenti, hogy ha egy ország - például Olaszország vagy Görögország - elutasítja egy személy menedékjog iránti kérelmét, a többi uniós országnak automatikusan el kell tudnia ismerni ezt a döntést. Ennek célja, hogy megakadályozza , hogy a menedékkérők egy másik uniós országba utazzanak, hogy ott ismét menedékjogot kérjenek (ún. másodlagos migráció).
Mi áll Dobrindt javaslata mögött?
Több ország azonban attól tart, hogy ez a rendelet nagyobb terhet róhat rájuk. Annak kockázatát látják, hogy más országok elutasítják a menedékkérelmeket, de aztán maguk nem gondoskodnak a kitoloncolásról. Ilyen esetekben az olyan országoknak, mint Németország, kellene közbelépniük és végrehajtaniuk a kitoloncolást - ami további költségekkel, erőfeszítésekkel és jogi kockázatokkal járna.
Dobrindt ezért azt javasolja, hogy a az uniós tagállamok támogassák egymást a kitoloncolásokban - attól függően, hogy mely származási országokkal ápolnak jobb diplomáciai kapcsolatokat. Németország például átvehetné az Afganisztánba történő visszatoloncolásokat, míg más országok például Észak-Afrikába szerveznék a kitoloncolásokat.
A tálibokkal folytatott tárgyalások kritikát váltanak ki
A javaslat Afganisztánra vonatkozó része különösen ellentmondásos. Németország jelenleg tárgyalásokat folytat a kabuli tálib kormánnyal egy olyan megállapodásról, amelylehetővé tenné a rendszeres hazatelepítéseket. A belügyminisztérium szerint ezek a tárgyalások már "jó előrehaladott állapotban" vannak.
Emberi jogi szervezetek azonban arra figyelmeztetnek, hogy az Afganisztánba való kitoloncolás sértheti a visszaküldés tilalmának elvét, vagyis azt a tilalmat, hogy az embereket olyan országokba küldjék vissza, ahol üldöztetés, kínzás vagy embertelen bánásmód veszélye fenyegeti őket. A Szövetségi Külügyminisztérium Afganisztánt továbbra is a nem biztonságos származási országok közé sorolja.
Hivatalosan nincs hivatalos kitoloncolási tilalom Németországban a tartózkodási törvény 60a. szakaszának (1) bekezdése alapján, de de facto igen - azaz a szövetségi államok általában nem hajtanak végre kitoloncolásokat Afganisztánba, mert az ország biztonsági helyzete ezt nem teszi lehetővé.
Különleges kivételes esetekben azonban a Szövetségi Belügyminisztérium elrendelheti a kitoloncolást, ha "különösen nagy közérdek" fűződik az ország elhagyásához. Ez különösen veszélyes személyekre és elítélt bűnözőkre vonatkozik.
Németország kitoloncolhat-e embereket más uniós államok nevében?
Jogi szempontból Dobrindt elképzelése egyelőre politikai javaslat, nem pedig véglegesített intézkedés. A kitoloncolások jogalapja Németországban a tartózkodási törvény (AufenthG) 58. és azt követő paragrafusaiban található.
Ez pontosan szabályozza, hogy Németország mikor és hogyan jogosult kitoloncolni embereket. Konkrétan ez a következőket jelenti
- Németország jelenleg csak olyan személyeket toloncolhat ki, akiknek a német törvények értelmében el kell hagyniuk az országot.
- Nincs jogalap arra, hogy olyan személyeket toloncoljanak ki, akik egy másik uniós országban tartózkodnak, vagy ott menedékjogot kértek.
- A visszaküldésért mindig az az állam felelős, amelyik a menedékjog iránti kérelmet megvizsgálta és elutasította.
- Minden kitoloncolásnak meg kell felelnie az EU Alapjogi Chartájának és a Genfi Menekültügyi Egyezménynek, különösen a visszaküldés tilalmának elvének.
Ahhoz, hogy Németország a jövőben más uniós államok nevében is eljárhasson, új európai jogalapot kellene teremteni - például egy uniós rendelet révén. Ezt egyértelműen szabályozni kellene:
- mely országok jogosultak mások nevében hazatelepítéseket végrehajtani,
- ki a felelős a költségekért, a felelősségi kérdésekért és az emberi jogok megsértéséért,
- valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok betartásának ellenőrzése.
Amíg nincs ilyen szabályozás, addig Németország nem végezhet kitoloncolásokat más uniós országok számára.
Következtetés
Dobrindt elképzelése vegyes reakciókat váltott ki az EU-ban. Egyes államok a menekültügyi politika hatékonyságának növelése felé tett lépésnek tekintik, míg mások az emberi jogok csorbítására figyelmeztetnek.
Az, hogy egy uniós ország valóban átveheti-e a kitoloncolásokat más uniós országok számára, a további brüsszeli tárgyalásoktól és a jogszabályok esetleges módosításától függ. Addig is az ötlet politikai jelzés marad, de nem végleges intézkedés.
Jelenleg semmi sem változik a menekültek és a megtűrt személyek számára Németországban. Hosszú távon azonban a közös visszatérésről szóló uniós szintű megállapodás hatással lehet az érintettek felelősségére és jogi védelmére.
Röviden: a jelenlegi jogi helyzet szerint Németországnak csak saját kitoloncolások végrehajtására van joga. Ahhoz, hogy más uniós államok nevében is eljárhasson, új uniós rendeletre vagy megállapodásra lenne szükség, amely egyértelműen szabályozza a felelősséget, a felelősséget és az emberi jogok védelmét.
