Háttér: Miért akarja az EU megváltoztatni a visszatérítési rendszert?
Az Európai Unióban jelenleg számos különböző nemzeti szabály vonatkozik arra az esetre, ha tartózkodási engedéllyel nem rendelkező személyeknek el kell hagyniuk az EU-t. Bár létezik egy 2008-as közös uniós irányelv, ez azonban nagy mozgásteret hagy a tagállamoknak a végrehajtás során. Ezért az eljárások az egyes országokban gyakran eltérő módon zajlanak.
Az EU szerint ezek a különbségek oda vezetnek, hogy az eljárások elhúzódnak, vagy egyáltalán nem kerülnek végrehajtásra. Ezenkívül gyakran előfordul, hogy a kiutasítási határozat után az érintettek egy másik EU-tagállamba utaznak tovább. Ott az eljárás gyakran elölről kezdődik.
Az Európai Bizottság szerint a kiutasításra kötelezett személyek csupán körülbelül 20 százaléka hagyja el ténylegesen az EU-t. A Bizottság ezt az európai migrációs politika egyik központi problémájának tekinti. A menekültügyi rendszer csak akkor működhet hatékonyan, ha a kiutasításokat és a visszatoloncolásokat is végrehajtják.
Ezért az EU alapvető reformot tervez. A cél egy olyan közös rendszer létrehozása, amely minden tagállamban hasonlóan működik. A reform az EU migrációs csomagjának része, amelyet már 2024-ben elfogadtak, és amelynek célja a menekültügyi és migrációs rendszer teljes átalakítása.
Miről szavaznak ma?
A képviselők ma nem magáról a törvényről döntenek, hanem arról, hogy megkezdjék-e a hivatalos tárgyalásokat az Európai Unió Tanácsával. Az ügyért felelős polgári jogi bizottság már március elején támogatta ezt.
Több párt azonban azt követelte, hogy az egész parlament szavazzon erről. Ezért most plenáris szavazásra kerül sor. Ha a többség támogatja, még aznap megkezdődhetnek az első tárgyalások a jelenlegi elnökséggel.
A legfontosabb változások áttekintése
A reform számos új szabályt ír elő, amelyek jelentősen megváltoztatnák az EU-ból történő kiutasítások és visszatoloncolások kezelését.
Egységes szabályok az EU-ban: A reform célja, hogy egy tagállam kiutasítási határozatai más országokban is érvényesek legyenek. Ez azt jelenti, hogy ha egy személyt egy EU-tagállamban kiutasítanak, ezt a határozatot egy másik tagállamban is végre lehet hajtani. Ezzel azt kívánják megakadályozni, hogy a kiutasítandó személyek továbbutazzanak, és az eljárások újra és újra elölről kezdődjenek.
Megnövekedett együttműködési kötelezettség: Ezenkívül a harmadik országbeli állampolgárok számára szigorúbb kötelezettséget írnak elő arra, hogy együttműködjenek visszatérésük során. Ez magában foglalja például személyazonosságuk igazolását, a dokumentumok beszerzésében való közreműködést, valamint azt, hogy a hatóságok számára elérhetőek maradjanak. Aki nem működik együtt, szigorúbb intézkedésekkel kell számolnia, például hátrányos elbánással az eljárás során, hosszabb beutazási tilalommal vagy a támogatási szolgáltatások korlátozásával.
Gyorsabb kiutasítások: A reform célja továbbá annak biztosítása, hogy a kiutasítások gyorsabban valósuljanak meg. Az önkéntes távozásnak továbbra is elsőbbséget kell élveznie. Ugyanakkor a kiutasításokat következetesebben kell végrehajtani, ha az érintettek nem távoznak önként.
Lehetséges őrizetbe vétel: A reform emellett szigorúbb intézkedéseket ír elő a kiutasítások biztosítása érdekében. Bizonyos feltételek mellett lehetővé válik a kiutasításra kötelezett személyek őrizetbe vétele – például ha fennáll annak a veszélye, hogy valaki elkerüli az eljárást. A tervezett maximális időtartam akár 24 hónap is lehet, és bizonyos esetekben ezt is meghaladhatja.
Az EU-n kívüli visszatérítési központok: Újdonság az is, hogy a visszatérítéseket nagyobb mértékben harmadik országokon keresztül lehet majd szervezni. Az EU lehetővé kívánja tenni az úgynevezett „visszatérítési központok” létrehozását az EU-n kívül. Ezekben az országokban ideiglenesen el kell helyezni az érintett személyeket, amíg előkészítik visszatérésüket. A javaslat szerint ennek feltétele, hogy ezekben az országokban tiszteletben tartsák az alapvető emberi jogokat.
Belépési tilalmak: A javasolt törvény belépési tilalmakat is előír – például abban az esetben, ha egy személyt kiutasítanak, túllépi az önkéntes távozásra előírt határidőt, vagy biztonsági kockázatot jelent. A tilalom legfeljebb tíz évig tarthat, bizonyos esetekben ennél hosszabb ideig is.
A visszatérés két módja: önkéntes távozás és kiutasítás
A reform egyértelműen megkülönbözteti a visszatérés két formáját: az önkéntes távozást és a kiutasítást.
Az önkéntes távozás esetén határidőt szabnak, amelyen belül az érintett személynek saját kezdeményezésére el kell hagynia az EU-t. Ez a határidő általában legfeljebb 30 nap, de különleges esetekben – például családi okokból – meghosszabbítható.
A kiutasítás akkor történik meg, ha ezt a határidőt nem tartják be, vagy ha egyéb meghatározott okok merülnek fel. Ide tartozik például az együttműködés hiánya, egy másik EU-tagállamba történő továbbutazás vagy biztonsági aggályok. A cél az önkéntes távozás ösztönzése azáltal, hogy a kiutasítás egyértelmű következményként lebeg a háttérben.
Mit jelent a reform azok számára, akiknek tartózkodási joga bizonytalan
A menedékkérők és más, tartózkodási joggal nem rendelkező harmadik országbeli állampolgárok számára a reform – amennyiben elfogadják – érezhető változásokat hozhat.
A jövőben az eljárások gyorsabban lezajlódhatnak, és a kiutasításokat következetesebben hajthatják végre. Ugyanakkor nő az érintettekre nehezedő nyomás, hogy aktívan működjenek együtt a hatóságokkal.
A döntéseknek az egész EU-ban történő tervezett elismerése révén emellett nehezebb lesz elkerülni az eljárást azzal, hogy másik országba költözik.
Az EU ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az alapvető jogokat továbbra is védeni kell. Ide tartozik például az egyedi esetek vizsgálatához való jog, a veszélyes országokba történő kiutasítás elleni védelem, valamint a gyermekekre és más védelemre szoruló személyekre vonatkozó különleges szabályozás.
Mi lesz most?
A mai szavazás egyelőre csak arról dönt, hogy megkezdődnek-e a tárgyalások. A törvényt magát ezzel még nem fogadták el.
Ha a Parlament jóváhagyja, megkezdődnek a tárgyalások a Parlament és a Tanács között. Csak akkor fogadható el véglegesen a reform, ha mindkét fél megegyezik.
