A BGH ezzel egyértelművé teszi, hogy a diszkrimináció tilalma nem csak a bérbeadókra vonatkozik, hanem kifejezetten az ingatlanügynökökre is. Ez különösen fontos, mert gyakran az ingatlanügynökök döntik el, hogy kit hívnak meg egy lakás megtekintésére.
Az eset: elutasítás pakisztáni névvel, elfogadás német névvel
Az ügy kiindulópontja egy hesseni nő lakáskeresése volt. 2022 novemberében többször is jelentkezett egy online űrlapon keresztül olyan lakásokra, amelyeket egy ingatlanügynökség közvetített. Mindegyik esetben pakisztáni kereszt- és vezetéknevét adta meg. A ítélet szerint azonban minden kérését elutasították – többek között azzal az indokkal, hogy abban az időpontban már nem voltak szabad időpontok a lakások megtekintésére.
Annak ellenőrzése érdekében, hogy ez valóban így van-e, a nő további kérdéseket tett fel, azonos adatokkal a jövedelemről, a foglalkozásról és a háztartás méretéről. Csak a kereszt- és vezetéknevét változtatta meg, és német hangzású neveket használt, mint például „Schneider”, „Schmidt” és „Spieß”. Ezekben az esetekben megtekintési időpontokat ajánlottak neki.
A külföldi hangzású nevével kapcsolatos megkeresések viszont továbbra is megválaszolatlanok maradtak, vagy elutasításra kerültek. A felperes számára ezért nyilvánvaló volt, hogy nem a hiányzó időpontok, hanem a neve – és az azzal kapcsolatos származásának tulajdonítása – volt a döntő tényező az elutasításokban. A nő pert indított ellene, de először sikertelenül.
Az ügy több bírósági szintet is megjárta.
Első fokon a Groß-Gerau-i bíróság elutasította a keresetet. A fellebbezés során azonban a Darmstadt-i tartományi bíróság másképp értékelte az ügyet.
A bírák a különböző bánásmódot – elutasítás egy külföldi hangzású név esetén és meghívás a megtekintésre egy német név esetén, egyébként azonos adatok mellett – a diszkrimináció erős jelének tekintették. A darmstadti tartományi bíróság ezért 3000 euró kártérítést ítélt meg a felperesnek , és kötelezte az ingatlanügynököt, hogy viselje a felmerült ügyvédi költségek egy részét.
A bróker fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen. Az ügy végül a Bundesgerichtshof (BGH) elé került, amely Németország legfelsőbb polgári bírósága.
Ítélet: Az ingatlanügynökök kötelesek betartani az egyenlő bánásmódról szóló törvényt
A BGH előtt egy fontos kérdés merült fel: az általános egyenlő bánásmódról szóló törvény (AGG) az ingatlanügynökökre is vonatkozik, vagy csak a bérbeadókra?
Végül a bérleti szerződést a bérbeadó és a bérlő köti meg. Az ingatlanügynökök gyakran „csak” közvetítőként lépnek fel: azonban gyakran a bérbeadó nevében döntik el, hogy kit hívnak meg a lakás megtekintésére.
Magyarázat: Az általános egyenlő bánásmódról szóló törvény (AGG) célja, hogy megvédje az embereket a diszkriminációtól. Tiltja az etnikai származás, a vallás, a nem, az életkor, a fogyatékosság, valamint a szexuális identitás vagy orientáció alapján történő hátrányos megkülönböztetést.
Az AGG nemcsak a munkahelyi életben, hanem a mindennapi életben is érvényes, a nyilvánosan hozzáférhető szolgáltatások esetében. Ide kifejezetten tartozik a lakhatáshoz való hozzáférés is. A törvény célja a diszkrimináció megelőzése és az érintettek számára hatékony jogi eszközök biztosítása.
A konkrét esetben a BGH egyértelművé tette: ha egy ingatlanügynök nyilvánosan kínál lakásokat – például egy online portálon keresztül – és eldönti, hogy kit hív meg megtekintésre, akkor tevékenységére az AGG vonatkozik.
A bíróság hangsúlyozta, hogy az ingatlanügynökök döntő szerepet játszanak. Meghívásuk nélkül sok lakáskereső nem jut el a megtekintésre, és így nincs reális esélye a lakásra. Aki ebben a kiválasztási folyamatban etnikai származásuk miatt hátrányosan megkülönbözteti a lakáskeresőket, az megsérti a diszkrimináció tilalmát.
Ha az ingatlanügynökök kivételt képeznének az AGG hatálya alól, az jelentős védelmi hiányosságot eredményezne. A diszkrimináció elleni törvényes védelem hatástalan lenne. Ezért a bíróság szerint az ingatlanügynököknek is felelősséget kell vállalniuk a diszkriminatív magatartásért.
A diszkrimináció bizonyítása: a bizonyítékok elegendőek, a „tesztelés” megengedett
A döntés egyik fontos pontja a bizonyítékokra vonatkozik. A BGH egyértelművé teszi, hogy az érintettek tesztkéréseket tehetnek, hogy feltárják az esetleges diszkriminációt. A konkrét esetben éppen a külföldi hangzású nevekkel és azonos, német hangzású nevekkel benyújtott kérelmek összehasonlítása szolgált erős bizonyítékként a diszkriminációra.
Az általános egyenlő bánásmódról szóló törvény (AGG) szabályai szerint elegendő, ha az érintettek olyan bizonyítékokat nyújtanak be, amelyek hátrányos megkülönböztetésre utalnak. Ezután a másik félnek kell bizonyítania, hogy objektív (azaz nem diszkriminatív) oka volt a különböző bánásmódnak.
A közvetítő a perben azzal érvelt, hogy nem voltak elérhetőek megtekintési időpontok. Ez a magyarázat azonban sem a Darmstadti Tartományi Bíróságot, sem a Szövetségi Bíróságot nem győzte meg.
A bíróság továbbá nem talált semmilyen szabálysértést a felperes részéről. Nem volt arra utaló jel, hogy a tesztkérdéseket csak azért tette fel, hogy később kártérítést követelhessen. Döntő fontosságú volt inkább az, hogy ő komolyan lakást keresett, és a kérdések csak arra szolgáltak, hogy ellenőrizze a feltűnő elutasításokat.
Következtetés: Mit jelent az ítélet az érintettek számára?
Végül a BGH megerősítette a Darmstadti Tartományi Bíróság döntését: az ingatlanügynöknek 3000 euró kártérítést kell fizetnie a felperesnek, és át kell vállalnia az ügyvédi költségek egy részét. Thomas Koch, a bíróság elnöke az ítélet kihirdetésekor „egyértelmű diszkriminációs esetről” beszélt.
Ez az ítélet nagy jelentőséggel bír a lakást keresők számára. Egyértelművé teszi, hogy a külföldi hangzású név miatti hátrányos megkülönböztetés konkrét jogi következményekkel járhat.
Különösen fontos, hogy a felelősség nem a bérbeadóra korlátozódik. Az ingatlanügynökök is felelősségre vonhatók, ha előzetesen szűrik a jelentkezéseket, vagy a származás alapján osztják el a megtekintési időpontokat.
Aki úgy érzi, hogy a neve vagy származásamiatt rendszeresen hátrányos megkülönböztetésben részesül a lakáskeresés során, azt megfelelő eszközökkel – például összehasonlítható tesztkérésekkel – dokumentálhatja, és jogi lépéseket tehet ellene.
Ugyanakkor az ítélet egyértelmű üzenetet küld a bérbeadóknak és ingatlanügynököknek: a kiválasztási eljárásoknak átláthatónak, objektívnek és diszkriminációmentesnek kell lenniük. Megengedettek olyan kritériumok, mint a jövedelem, a háztartás mérete vagy a hitelképesség. Nem megengedettek viszont azok a döntések, amelyek névre, származásra vagy etnikai jellemzőkre alapulnak.
