A török felperes a tartózkodási engedély meghosszabbítását követeli
Az ügyet egy 1983-ban született törökországi férfi indította. Gyermekként a családegyesítési program keretében érkezett Németországba. Ideiglenes tartózkodási engedélye azonban 2015-ben lejárt.
Eredetileg azért nem engedélyezték neki a hosszabbítást, mert kapcsolatban állt egy iszlamista csoporttal, amelyet azóta megtagadott, és együttműködik a rendőrséggel.
Egy 2017-es kitoloncolási kísérlet során a férfi menedékjogot kért. A Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) azonban ezt a kérelmet "nyilvánvalóan megalapozatlanként" elutasította. Ennek következtében a bevándorlási hatóság - a tartózkodási törvény 10. szakaszának (3) bekezdésére hivatkozva - a tartózkodási engedélyének meghosszabbítását is megtagadta.
Magyarázat: A tartózkodási törvény 10. szakaszának (3) bekezdése kimondja, hogy a tartózkodási engedély nem adható ki újra , ha a menedékjog iránti kérelmet "nyilvánvalóan megalapozatlanként" elutasították.
A bíróság úgy döntött
A felperes a bíróságon azzal érvelt, hogy nem új tartózkodási engedélyt kért, hanem a korábbi meghosszabbítását. Az AufenthG 10. § (3) bekezdése ezért nem alkalmazható.
A szövetségi közigazgatási bíróság - legalábbis elvben - helyt adott a férfi keresetének. Egy elutasított menedékjogi kérelem nem akadályozza automatikusan a meglévő tartózkodási engedély meghosszabbítását. A döntő tényező az (újra)megadás és a meghosszabbítás közötti különbség.
A bíróság azonban azt is egyértelművé tette, hogy a felperes nem teljesítette a tartózkodási idő meghosszabbításának az AufenthG 35. §-a szerinti valamennyi speciális követelményét.
Ez azt jelenti, hogy az idegenrendészeti hatóság nem tagadhatja meg a férfi tartózkodási engedélyének meghosszabbítását az AufenthG 10. § (3) bekezdése alapján - de az AufenthG 35. §-a alapján igen.
Azt, hogy ehelyett kaphat-e mérlegelési jogkörrel rendelkező tartózkodási engedélyt(AufenthG 34. § (3) bekezdés), a közigazgatási felsőbíróságnak kell megvizsgálnia a további eljárás során.
§ A tartózkodási törvény (AufenthG) 62. §-a szabályozza a németországi kitoloncolásra váró őrizet követelményeit és keretfeltételeit. Ez a rendelkezés kulcsfontosságú azon személyek számára, akiknek el kell hagyniuk az országot, és akiket a kitoloncolásuk biztosítása érdekében őrizetbe lehet venni.....
Következtetés: Mit jelent az ítélet a németországi migránsok számára?
Az ítélet egyértelművé teszi a helyzetet azok számára, akiknek a tartózkodási engedélye lejár, és akik sikertelen menedékjogi kérelmet is benyújtottak.
- Az elutasított menedékjog iránti kérelem nem akadályozzaautomatikusan a tartózkodási engedély meghosszabbítását.
- Fontos a különbség az engedélyezés (új kérelem) és a megújítás (a meglévő státusz folytatása) között.
- Mindazonáltal a tartózkodási engedélyhez szükséges minden egyéb feltételnek - például biztos megélhetés, érvényes útlevél és a kitoloncolásra vonatkozó súlyos okok hiánya - teljesülnie kell.
Döntésével a Szövetségi Közigazgatási Bíróság megerősíti a jogbiztonságot számos migráns számára Németországban. Az ítélet ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a meghosszabbítás mindig az egyedi esettől függ. Mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, érdemes idejében jogi tanácsot kérnie.