A bíróság ezzel véget vetett egy olyan gyakorlatnak, amely sok szövetségi államban már régóta bevett gyakorlat. De mit jelent ez konkrétan?
Az ügy: A férfit Olaszországba akarták kitoloncolni.
Az ügy, amelyben a bíróság nemrég döntött, 2019 szeptemberére nyúlik vissza. Egy guineai férfi, akinek menedékjog iránti kérelmét elutasították elutasították, ki kellett volna toloncolni Olaszországba.
Amikor a rendőrség kora reggel megjelent a szobája előtt egy berlini átmeneti szálláson, a rendőrök többször kopogtak - de senki sem nyitott ajtót. Bár csak belülről hallottak zajokat, a rendőrök egy faltörő kossal betörték az ajtót, és behatoltak a szobába. A szobában két férfi volt, köztük a körözött férfi. A rendőröknek azonban nem volt bírósági végzésük, amely felhatalmazta volna őket a szoba átkutatására.
A rendőrség közölte, hogy 58. § (5) bekezdés AufenthG jártak el. Ez a bekezdés kimondja, hogy a rendőrség beléphet egy helyiségbe, ha vannak arra utaló jelek, hogy az általuk keresett személy ott van. A rendőrség azzal is érvelt, hogy csak "bementek" a szobába, de nem "átkutatták" azt. Ezért nem volt szükség bírói ítéletre.
A férfi jogellenesnek találta a rendőrség eljárását, és jogi lépéseket tett ellenük. A bevándorlási hatóságok és több bíróság kezdetben elutasította a panaszát. Végül csak a szövetségi alkotmánybíróság előtt nyerte meg az ügyét.
Ítélet: A szoba olyan, mint egy lakás - és ezért fokozottan védett.
Ítéletében a bíróság tisztázza, hogy a közös lakásban lévő szoba a német alaptörvény (GG 13. cikk) értelmében olyan, mint egy lakás. Ez azt jelenti, hogy ez a szoba különösen védett. A bíróság szerint ez azért fontos, mert a szálláson élő embereknek gyakran nincs más magánterületük.
Az ítélet legfontosabb pontjai:
- Ha a rendőrség nem tudja biztosan, hogy a keresett személy a szobában van-e, a behatolás házkutatásnak minősül.
- A rendőrségnek minden házkutatáshoz engedélyre van szüksége - függetlenül attól, hogy a rendőrök azonnal találkoznak-e a személlyel, vagy előbb meg kell keresniük.
- A visszamenőlegesen hozott bírósági végzés nem változtathatja meg az alapvető jogok már elkövetett megsértését.
- A rendőrség csak valódi közvetlen veszély - például akut fenyegetés - esetén járhat el végzés nélkül. A tervezett kitoloncolások esetében azonban a bíróság szerint "rendszeresen nem ez a helyzet".
A magánélet védelme alapvető jog
Az ítélet legfontosabb gondolata az, hogy mindenkinek joga van a magányos visszavonuláshoz. Ezt a német alaptörvény (GG) 13. cikke mondja ki. Ez kimondja, hogy az otthon védett, és hogy házkutatás csak házkutatási engedéllyel engedélyezett.
A bírák érvelnek:
- Az otthon védelme minden emberre vonatkozik, függetlenül tartózkodási státuszától vagy származási helyétől.
- Még egy kis szoba is lakás, mert ez a lakók egyetlen személyes menedékhelye.
- Ha a hatóságok bírósági ellenőrzés nélkül avatkoznak be ezen a területen, akkor ez az alapvető jog szinte értéktelenné válik. Ezért a bíróság szerint mindig bírósági végzésre van szükség.
Mit jelent ez az AufenthG 58. § (5) bekezdése szempontjából?
Az ítélet jelentős hatással van a kitoloncolások végrehajtásának módjára. A tartózkodási törvénybe 2019-ben bevezetett rendelkezés (tartózkodási törvény 58. § (5) bekezdés) valójában azt mondja ki, hogy a rendőrség parancs nélkül is beléphet egy helyiségbe. Az új ítélet azonban szinte teljesen értelmetlenné teszi ezt a szabályt.
Az alkotmánybírák egyértelműen kimondják: ha nem egyértelmű, hogy a keresett személy valóban a helyiségben tartózkodik, akkor a helyiségbe való belépés - a törvény szövegétől függetlenül - házkutatásnak minősül.
Ez azt jelenti, hogy a rendőrség szinte soha nem léphet be egy szobába parancs nélkül. Ez csak nagyon kevés esetben megengedett, például ha a rendőrök nem sokkal korábban egyértelműen látták a keresett személyt a szobában.
A 2024. évi hazatelepítés javításáról szóló törvény szigorúbb szabályai is nyomás alá kerülnek az ítélet következtében. Ez a törvény még azt is lehetővé tette, hogy a rendőrség belépjen más lakók szobáiba a közös szálláshelyeken. Az új ítélet azonban ezt is alkotmányellenessé teheti.
Következtetés: Mit jelent az ítélet konkrétan az érintettek számára?
A határozat megerősíti a menekülteket befogadó központokban élő emberek jogait.
Nagyobb jogbiztonság: A rendőrség csak bírósági végzéssel léphet be a helyiségekbe/lakásokba, ha nem tudja biztosan, hogy az általuk keresett személy hol tartózkodik.
A magánélet egyértelmű védelme: még a szálláshelyek kis szobái is otthonnak minősülnek - ugyanazokkal az alapvető jogokkal, mint bármely magánlakás.
Használja a jogorvoslati lehetőségeket: Ha valakit jogellenes intézkedés ér, bírósági határozat nélkül is hivatkozhat arra, hogy a rendőrség megsértette az Alaptörvény 13. cikkét.
Ezzel a döntéssel a szövetségi alkotmánybíróság egyértelmű határokat szab: Az alapvető jogokat - különösen a magánélet védelmét - a kitoloncolások során is teljes mértékben tiszteletben kell tartani.
